A Spree folyó szigetén lévő berlini kulturális központ és egyben gazdag információforrás a történelmet kedvelőknek. Nem az egész szigeten terül el, hanem csupán az északnyugat felé néző egyötödnyi szigetrészt, a szigetcsúcson kezdődően. A múzeumok alapját a porosz királyok és brandenburgi választófejedelmek (más európai uralkodókéhoz képest egyébként szegényes) gyűjteményei képezték. A berlini múzeumalapítás 1798-ban kezdődött: a legértékesebb műtárgyak ekkor kerültek át Potsdamból, a Sanssouciból a Spree szigetén álló Királyi palotába. A párizsi Louvre mintájára azonban a polgárság a műkincsek közkinccsé tételét követelték. Az első kiállítás 1815-ben látott napvilágot többek közt a Humboldt-testvérek tanácsára és III. Frigyes Vilmos rendeletére. A berlini múzeumépítés ettől kezdve lendült fel.

A "komplexum" tartalmi sajátossága az az összkép, amit a keleti régiségektől az antikvitáson át a modern művészet képviseletéig láthatunk - egymás mellett.

Az itt álló múzeumok 1830-1920. épültek. A Régi Múzeum (Altes Museum) készült el elsőként, aztán az Új Múzeum (Neues Museum) 1855-ben, majd 1876-ban a Régi Nemzeti Galéria (Alte Nationalgalerie), ezt követően a Bode Múzeum (Bodemuseum) 1904-ben, végül pedig a Pergamon Múzeum (Pergamonmuseum) 1930-ban. A II. Világháború utáni újjáépítést Ludwig Justi, a Nemzeti Galéria egykori vezetője irányította.