A Brandenburgi kappu Berlin központjában helyezkedik el, korai klasszicista építmény, 1788/89 és 1791/94 között építette Karl Gotthard Langhans. A német főváros és egyben egész Németország jelképe. Mögötte vonult végig a berlini fal 1961-től (a lezárt zóna közepére került), így gyakorlatilag a határt jelentette Kelet- és Nyugat-Berlin között és ezzel együtt a Varsói Szerződés országai és a NATO között. Az újraegyesítésig a hidegháború szimbóluma volt, majd 1990 után Németország és Európa újraegyesítésének jelképévé vált.

Nem egyszerűen kapu, hanem egy ötnyílású, markáns dór formákkal kialakított kapuzat, melynek homlokzatát Eiréné, a görög békeistennő képmása díszíti - hiszen eredetileg "a béke kapuja" lett volna. A II. Világháborúban súlyos sérülések érték, de 1957-59. majdnem eredeti formájában sikerült újjáépíteni: Kelet-Berlin városi tanácsa a felállítás előtt levétette róla a porosz militarizmus szimbólumának tekintett sast és vaskeresztet, amiket aztán 1991-ben kapott vissza.

Magassága 26 méter, szélessége 65,5 méter, mélysége 11 méter. Anyaga homokkő, melyet az athéni Akropoliszban látható Propylaia mintájára alakítottak ki. 5 kapunyílásán (melyek közül a középső szélesebb a többinél) felül 2 kapuháza is van. Összesen 12, egyenként 15 méter magas dór oszlopának törzse ión stílusú. Az attikát és a kapunyílások belsejét többek közt Héraklész munkáit ábrázoló domborművek díszítik. A két kapuházban Minerva és Mars hatalmas szobrai őrködnek.

A kapu tetejét az 5 méter magas, négylovas szekerén (a quadrigán) a városba behajtó, szárnyas győzelem-istennő (Niké) ékesíti, bronzba öntve, mely Johann Gottfried Schadow 1793-as munkája. Ez a szobor is sok viszontagságnak volt kitéve: hol Napóleon hurcolta el Párizsba, hol vörös zászló alatt kapott ágyútüzet (aminek következtében az eredetiből csupán egy ló feje maradt meg, ami ma az egyik berlini múzeumban látható�)

1987-ben Ronald Reagan itt szólította fel Gorbacsovot a fal lebontására, ami 1989-ben (persze nem Reagan hatására) meg is történt.